A fehérjék szerepe az emberi szervezetben
A fehérjék az élő szervezetben előforduló nagy molekulatömegű anyagok, amelyek aminosavakból épülnek fel. Egy-egy fehérjemolekula néhány száz, akár néhány ezer aminosavból épül fel. A fehérjék szerkezetét az aminosavak kapcsolódási sorrendje, biokémiai sajátosságait pedig a fehérjemolekula alakja határozza meg.
A fehérjék fontos biológiai szerepét jellemzi, hogy minden sejtben lejátszódó folyamatban részt vesznek. Számos fehérje valamilyen biokémiai folyamat katalizátoraként segíti elő a sejt életben maradását. A fehérjék rendelkezhetnek stabilizáló, szerkezeti funkcióval, mint például a sejt alakjának kialakítása, sejten belüli transzportfolyamatok lebonyolítása vagy a mozgatás, míg vannak fehérjék, melyek a sejt és környezete közötti információáramlás megvalósítása révén teszik lehetővé, hogy a sejt érzékelni és reagálni tudjon a külvilág ingereire. A hormonok egy része szintén fehérjetermészetű vegyület - pl. inzulin, növekedési hormon stb. Az immunrendszer specifikus működése szintén a fehérjék sokféleségén alapul, hiszen a legtöbb antigén-természetű anyag fehérje, valamint az őket semlegesítő antitestek is fehérjék.
A szervezet fehérjéi aminosavakból épülnek fel. A fehérjeszintézishez 20 féle aminosav szükséges. Ebből 9 a felnőtt szervezet által nem előállítható, úgynevezett esszenciális aminosav. Forrásai a teljes értékű, komplett fehérjék, melyeket alapvetően az állati fehérjékkel tudunk a szervezetünkbe juttatni. A növényi fehérjék aminosav-összetételük és bizonyos fehérjéik speciális működése nyomán – pl. fehérjebontást gátló enzimek a gabonafélékben - nem teljes értékű fehérjék. A nem esszenciális aminosavakat szervezetünk képes előállítani az élelmiszerekkel elfogyasztott fehérjékből származó aminosavak átalakítása révén.
Fehérjeszintézis zavartalan menete szempontjából fontos, hogy a táplálék fehérjéi az aminosavakat milyen mennyiségben és arányban tartalmazzák. Az egészséges fehérjeforgalom megállapítására a nitrogén-egyensúly mérése szolgál. A táplálékokkal felvett, és a széklettel, vizelettel távozó fehérjék nitrogéntartalmából következtetni lehet a test fehérjetartalmának változására. Ez az egyensúly a bevitt tápláléktól függ. Ha a bevitt energia mennyisége elégtelen, akkor hiába optimális a fehérjetartalom, a fehérjeszintézis energia hiányában zavart szenved. Aminosav-anyagcserezavar pedig akkor jelentkezik, ha a táplálék energiatartalma megfelelő, de az étrend fehérjetartalma elégtelen. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a javasolt napi fehérjebevitel egészséges felnőttek számára kiegyensúlyozott táplálkozás esetén 0,8 gramm/testtömegkilogramm. Ez az ajánlás nem elegendő csecsemők, gyermekek, serdülők, idősek, terhes nők és betegek számára. A gyermekek fehérjeszükséglete például sokkal nagyobb, mint a felnőtteké, mert testi és szellemi fejlődésük során több fehérjét használnak fel és kevesebb nitrogént ürítenek. Idősebb korban pedig a felszívódás romlása miatt nő meg a fehérjeigény. A terhesség általában +10%, a szoptatás +20% extra fehérjebevitelt igényel. Fehérjehiány esetén lecsökken a sejtek tömege, a folyadékok a sejtek közötti térbe kerülnek, ödéma jelentkezik a lábon, az arcon, zavart szenvedhet a vérképzés, a hormontermelés, csökkenhet az immunrendszer védekező képessége, a fizikai teljesítőképesség, romlik az emésztés és a felszívódás.
Fehérjeszintézis zavartalan menete szempontjából fontos, hogy a táplálék fehérjéi az aminosavakat milyen mennyiségben és arányban tartalmazzák. Az egészséges fehérjeforgalom megállapítására a nitrogén-egyensúly mérése szolgál. A táplálékokkal felvett, és a széklettel, vizelettel távozó fehérjék nitrogéntartalmából következtetni lehet a test fehérjetartalmának változására. Ez az egyensúly a bevitt tápláléktól függ. Ha a bevitt energia mennyisége elégtelen, akkor hiába optimális a fehérjetartalom, a fehérjeszintézis energia hiányában zavart szenved. Aminosav-anyagcserezavar pedig akkor jelentkezik, ha a táplálék energiatartalma megfelelő, de az étrend fehérjetartalma elégtelen. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a javasolt napi fehérjebevitel egészséges felnőttek számára kiegyensúlyozott táplálkozás esetén 0,8 gramm/testtömegkilogramm. Ez az ajánlás nem elegendő csecsemők, gyermekek, serdülők, idősek, terhes nők és betegek számára. A gyermekek fehérjeszükséglete például sokkal nagyobb, mint a felnőtteké, mert testi és szellemi fejlődésük során több fehérjét használnak fel és kevesebb nitrogént ürítenek. Idősebb korban pedig a felszívódás romlása miatt nő meg a fehérjeigény. A terhesség általában +10%, a szoptatás +20% extra fehérjebevitelt igényel. Fehérjehiány esetén lecsökken a sejtek tömege, a folyadékok a sejtek közötti térbe kerülnek, ödéma jelentkezik a lábon, az arcon, zavart szenvedhet a vérképzés, a hormontermelés, csökkenhet az immunrendszer védekező képessége, a fizikai teljesítőképesség, romlik az emésztés és a felszívódás.
Erős szellemi vagy fizikai aktivitás, sport esetén – utóbbi esetben főként akkor, ha az izomtömeg növelése a cél – megnő a szervezet számára szükséges fehérje mennyisége. Ilyenkor akár 1.5-2.5 gramm/testömegkilogramm fehérje folyamatos, napi bevitele is felmerülhet, természetesen megfelelő mennyiségű egyéb makro- és mikrotápanyag mellett (zsírok, szénhidrátok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek).
Az összes izom fehérjefonalakat tartalmaz, melyek működése lehetővé teszi a sejtek megrövidülését, összehúzódását. A harántcsíkolt izmok, a simaizmok és a szívizom fehérjeláncai egymás közé csúszva hozzák létre az izom-összehúzódást. Mivel az izomszövet nem csupán a vázizmok harántcsíkolt izmait és a szívizmot építi fel, hanem simaizom formájában többek között az erek falában és a bélfalban is jelen van, ezért szinte az összes szerv felépítésében szerepet játszik.
Ennek kapcsán kerülnek fókuszba a kollagén típusú fehérjék.
